Árvácskában és Hortenziában nem csupán a nevük jellege volt közös, melyet mindketten egy-egy szép virágról kaptak; úgy hozta az élet, hogy a két jó barát – mert bizony jó pár éve ismerték egymást – a tanulmányai után ugyanarra a takaros utcára költözött. Bár mindössze öt ház választotta el őket egymástól, mint virágból, emberből sem létezik... Bővebben →
Ahogy hosszabbodnak az éjszakák, a régi hideg újra bekúszik a szívekbe. Vers egy nyugta hátuljáról.
Egyik nap ismerős helyzetbe futottam: a Batthyány téren álltam a Parlamenttel szemben, és haza kellett volna mennem, de nem volt kedvem. Persze, ezzel még nem is lenne semmi baj, szeretek mostanában a múltra kacsintgatni, de ha választhatnék, biztosan nem itt kezdeném a nosztalgiázást. Az az emlék nem szép és nem jó, nem is olyan rémes,... Bővebben →
Az előző posztban már említettem, hogy eléggé megviselt az elmúlt időszak, de amikor már feltűnően nem voltam jó passzban, tudtam, hogy ideje változtatni. Elkezdtem gyógyírt keresni a problémáimra, bármilyet, ami enyhíti ezt a kellemetlen, üres érzést. Az internetről, az ismerősök tanácsaiból, szakmai cikkekből próbáltam összeollózni, pontosan mi lehet a tökéletes képlet. Úgy voltam vele, hogy... Bővebben →
Megérkeztem. A blogra. A folyópartra. Haza. Az elmúlt három napban sok dolog történt, annyira, hogy azt sem tudom, hol kezdjem el a gondolatmenetemet. De mivel azt szokták mondani, hogy elkezdeni a legnehezebb, gondolom, megpróbálom az elején, aztán meglátjuk, mi kerekedik belőle. Adott egy ember – ezesetben én, de igazából bárki lehetne –, aki megküzdött néhány nehézséggel,... Bővebben →
Ez a vers friss, mint a reggeli harmat, a kialvatlanságom szomorú vagy nem szomorú mellékterméke (döntse el az, aki kipihente magát az éjjel, mert én már aligha tudom). Bármennyire is küzdök ellene, azért nem olyan nehéz visszaesni a régi mintázatokba, a régi stresszspirálba. Senki sem tökéletes, és én sem vagyok az. Sok mindent el lehet... Bővebben →
– mondtam, aztán bevágtam a szekrényem hátuljába a 2022-es határidőnaplót. Miután az összes fontos dátumot átírtam az új, vadul kidekorált utódjába, nem volt több dolgunk egymással. Meggondolva sejtem, miért lehetett vele olyan kellemetlen a kapcsolatom a „végén”, valahogy arra emlékeztetett, amilyennek az egész évemet is láttam. Tavaly ilyenkor elhatároztam, hogy minden rendben megy majd, hogy... Bővebben →
Vers a boncasztalról.
Én tipikusan az az ember vagyok, akinél mindig van esernyő. Ezt a blogot annak idején azért hoztam létre, amit a címben is írtam, hogy mások fölé tartsam, hogy nehogy elázzanak. Nos, továbbra sem szeretném belerántani ebbe a narratívába az életem apró – vagy ezesetben nagyobb – problémáit, mert alapvetően az írásaimnak szántam ezt az oldalt,... Bővebben →
Ez a téma olyan hosszú, hogy csomó ideig fogalmam sem volt, hogyan bonthatnám részekre – viszont megvan az a kellemetlen tulajdonságom, hogy minél tovább halogatok egy projektet, annál könnyebben felejtem el a vele kapcsolatos ötleteimet, és órákba telik visszahozni. Az elmúlt napok politikai/gazdasági eseményei (összefoglaló nevükön a traumáim) pedig még rá is tettek erre egy... Bővebben →
, Anders Noren fejlesztésében.
Felhőkék 