Ahogy hosszabbodnak az éjszakák, a régi hideg újra bekúszik a szívekbe. Vers egy nyugta hátuljáról.
A vihar
Ez a vers friss, mint a reggeli harmat, a kialvatlanságom szomorú vagy nem szomorú mellékterméke (döntse el az, aki kipihente magát az éjjel, mert én már aligha tudom). Bármennyire is küzdök ellene, azért nem olyan nehéz visszaesni a régi mintázatokba, a régi stresszspirálba. Senki sem tökéletes, és én sem vagyok az. Sok mindent el lehet... Bővebben →
Boncasztalon
Vers a boncasztalról.
Epres-puncsos
Ezt a verset a parkban írtam a telefonomon, és bár csak két gombócot kértem a cukrászdában, megpróbáltam belecsempészni a május minden ízét. Jó étvágyat hozzá!
Le voyage
Egy teszt szerint utaznom kell, - Nem az időben, most az egyszer - De messzire visz ám a lábam, Lásd a lépésszámlálómban, És nem állok meg talán soha, Mellettem elzúg a panelek sora. A tűzijátékok, mint csemetefák. Rég kihűlt erdő az egész világ. Azt hinné az ember, hogy ősz van. Szelek járnak egyet a tíz... Bővebben →