Nyolc óra.
Hideg kő-
angyalok
zokognak
fejemben.
Oszlopként
támasztom
ezernyi
félelmem
– felnőttem.
Égbeli
pilléren
csillagok
feszülnek
dermedten.
Lehullni
nem akar
ma este
egyik sem
– nem értem.
Kívántam
korábban.
Volt már,
hogy hibáztam,
röstellem.
Legnagyobb
kérésem
meghallják
nélküle,
remélem.
Hozzászólás