Angyalok

Nyolc óra.
Hideg kő-
angyalok
zokognak
fejemben.

Oszlopként
támasztom
ezernyi
félelmem
– felnőttem.

Égbeli
pilléren
csillagok
feszülnek
dermedten.

Lehullni
nem akar
ma este
egyik sem
– nem értem.

Kívántam
korábban.
Volt már,
hogy hibáztam,
röstellem.

Legnagyobb
kérésem
meghallják
nélküle,
remélem.

Hozzászólás

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

Design a site like this with WordPress.com
Kezdjük el